Kezdőlap

Kedves Olvasó! 

   Elmúlt az esztendő, a 2011-es év. A kérdés: az életem vajon előbbre ju­tott-e az Úrban? Nö­vekedtem-e Krisztusban? Hozzájárultam-e a hívők közösségének építéséhez? Életem termett-e gyümölcsöt Isten dicsőségére? 
   Talán sok nehézségen kellett átmennünk. De amiről nem szabad elfeledkeznünk, hogy az út az atyai házhoz a könyek völgyén halad keresztül. A könnyek nemcsak a bajokról, hitünk megpróbáltatásairól tanúskodnak, hanem inkább a nehézségekben szerzett tapasztalatainkról. 
   A szívünknek Istenn el való megtapasztalásai, csendes közösségei, ha könnyekben fejeződnek is ki, áldás forrásává válhatnak. Ha a mi erőnk Istenben van, és gondjainkat rábízzuk, akkor a könnyek völgyét szellemi áldások forráshelyévé változtathatjuk. 
   Az Istenhez vezető keskeny úton korai eső (őszi) hull, amely a földet előkészíti a vetésre, és áldásokat hoz. Isten Szelleme alászállt, hogy a szívet frissítse, és örömöt szerezzen. 
   Az is igaz, hogy megbotolhatunk, tétovázhatunk, vagy elgyen­gülhetünk a követésben, sőt meg is állhatunk. De tudjuk, Istennek minden gyermeke haza fog érni az atyai házba. Erre az Úr Jézus Krisztus adta a garanciát
az övéinek (Jn 10,27-29). 
   Isten gyermekei így vándorolnak napról napra tovább, erőről erőre, felfrissülve a forrás és a fentről jövő eső által min­den új napon és új útszakaszon. Hol egyik, hol másik lemaradhat a tekintetünk elől, de mindegyik megjelenik majd Isten előtt, és ott végül mindannyian együtt örvendezhetünk!