|
Kedves Olvasó!
Az évszakok váltakoznak, mert Isten azt mondta: „Amíg csak föld lesz, nem szűnik meg a vetés és az aratás, a hideg és a meleg, a nyár és a tél…” (1Móz 8,22) Amikor ültetünk, vagy elvetjük a magot, várjuk, hogy meghozza a remélt termést. De vajon milyen lesz az? Időben virágoznak majd a fák, időben jön az eső? (5Móz 11,14) A földművelő: „…várja a föld drága gyümölcsét, és türelmesen várja, amíg az korai és késői esőt kap” (Jak 5,7). Nyár van, a termés betakarításának az ideje. Jó látni a gyümölcsöktől roskadozó fákat, és gyönyörködni az érett búzamezőkben, ahol a sok eső vagy az árvíz nem pusztította el. A mi dolgunk a vetés, az öntözés, a művelés, de a növekedést, az áldást Isten adja (1Kor 3,6), és a bő termés örömmel tölti el a szívet. Így van ez a hívő életben is. Az Úr Jézus azt mondta a tanítványainak, hogy Ő az igazi szőlőtő, mi pedig a szőlőveszszők, akiknek a szőlőtőn maradva kell teremniük. Isten akarata az, hogy sok szellemi gyümölcsöt teremjünk. De hogyan lehetséges ez? Magunktól képtelenek vagyunk rá. A lehetőséget az Úr Jézus kínálja fel, amikor ezt mondja: „…aki énbennem marad, és én őbenne, az terem sok gyümölcsöt, mert nélkülem semmit sem tudtok cselekedni” (Jn 15,5). Melyek ezek a gyümölcsök? A Biblia a Szent Szellem gyümölcsének nevezi őket: „szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás” (Gal 5,22-23). Kérdezzük meg magunktól bátran, hogy megteremjük-e napról napra ezeket a gyümölcsöket Istennek és az Ő Fiának a dicsőségére, vagy nem? Ha igen, akkor olyanok leszünk, mint a folyóvíz mellé ültetett fa, amely idejében megtermi gyümölcsét (Zsolt 1,3).
|